A megjelent könyv borítója:
...
Vendégeket ritkán fogad,
soha, senkit nem hívogat,
kopogtatnak, s van ki betér,
jó emberből, sok is befér.
Vannak akik körülnéznek,
vagy csak simán továbblépnek,
kincsek után kutogatnak,
rosszmájúan mutogatnak.
Huzatosan, szélben élve,
melegségtől nagyon félve,
mégis volt, ki észrevette,
szeretetben dédelgette.
Rég volt ezt már megérezni,
szinte kezdte elfeledni,
milyen az, ha benne vannak,
melegétől vigaszt kapnak.
Mielőtt még összeomlik,
tudd, hogy soha nem haragszik,
szeretet volt minden bűne,
bánatában összedűlne.
Ajtaján már nincsen lakat,
érezd benne otthon magad,
és ha elmész, vissza vár majd,
soha többé nem csinál bajt.
...
(2018.01.04)
kép forrása: innen
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.