Mindig mást zenél
...
Lábunk nyomán
avar ropog,
balra kicsiny
forrás csobog,
szellő ringat
minden ágat -
hárfa műve
mindent áthat.
Korhadt ágak
reccsenését,
szajkó madár
fecsegését,
vezényli egy
ravasz róka -
neki ez csak
vidám móka.
Karmesteri
botja görbe,
fuvola szó
lengi körbe,
figyeli is
ezer mókus,
acapellát
zeng a kórus.
Faág susog,
levél zizeg,
fészkében egy
kakukk piheg,
vízesésnek
morajlását,
szarvasbika
sóhajtását -
messze viszi
ahogy ébreszt,
nincs más dolgod
csak, hogy érezd,
szimfónia
ahogy zenél,
vagy csak épp egy
mesét mesél,
megigézhet
üde zöldje:
de a legszebb
mégis csöndje.
...
(2018.05.30)
kép forrása: saját
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.