Amikor esik az eső
Amikor esik az eső és a könnyek is patakokban folynak arcomon
nem teszek semmit, csak mosolygok belül, pedig tudom,
most még erősebben kéne sírnom, hogy felszakadhasson minden,
de annyira groteszk a helyzet, hogy kínomban már csak nevetni tudok.
Arcomat akaratlanul is az ég felé fordítom, mintha bármi is lenne ott.
Az esőcseppek mint a szívverésem folyamatosan adják a basszust.
Basszus, ezt megint csak elb@sztam. Nevess hát rajta és kezdj el
táncolni, pörögj, forogj, hátha meglátod azt amit keresel.
Nézd mennyi érzés és gondolat kéri, hogy erezd be.
De ma este nem nem jön senki el hozzád, senki aki vigaszt
adhatna, csak te vagy egyedül, és mégsem vagy magányos.
Csak figyelj, ne csinálj semmit csak élvezd, amikor esik az eső.
forrás:innen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://risingpoetry.blog.hu/api/trackback/id/tr4711987478
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
