...ma nem akartam semmit sem írni, igazából csak lazítani szerettem volna, pihenni, lustálkodni, vagy leginkább henyélni...

...biztos vagyok benne, hogy valahogy a "jóIsten" azokat segíti akik a kudarcaik ellenére hisznek magukba, hisznek valamiben és a kudarcok hibák ellenére is újra és újra felállnak ha padlót fogtak, újra kezdenek mindent, amiben hisznek. Könnyű nekem, mert sokak irigykednek amiatt, hogy minden gyerekkori álmomat sikerült megvalósítanom. Pedig nem volt könnyű, és bizony sok áldozatot követelt. Nem csak tőlem, hanem másoktól is. De, aki olvasta Coelho - A Győztes egyedül van című könyvét az biztosan nem fog meglepődni azon, amit most leírok. Amúgy figyeljétek meg milyen érdekes, hogy győztesnek lenni nem is olyan könnyű dolog, mindenki őket irigyeli, mindenki őket akarja legyőzni, a pozíciójukat megszerezni és a bukásukat ,vagy jobb esetben az újabb győzelmüket látni. De visszakanyarodva az eredeti gondolathoz, többször volt már, hogy annyira megingattak a hitemben,  hogy már majdnem feladtam mindent, hogy már majdnem megtagadtam mindazt amiben egész eddigi életem során hittem, bár a hit most nem is igazán jó szó, mert inkább valahol mindig is tudtam, hogy ezeknek a dolgoknak így kell működnie, akkor van rend a világban...és most teljesen mindegy, hogy jó, vagy rossz dolgoknak titulált gondolatokra asszociáltok...

...ma megint kaptam egy új esélyt...tudom, hihetetlen..., sokszor még én is elcsodálkozom azon ahogy ez működik. De hálás vagyok érte, mert minden egyes ilyen alkalommal, amikor megtapasztalom, hogy működik - táncolok, sírok, nevetek, ugrálok - és valami olyan dolgok folynak keresztül rajtam, amihez nem találok jelzőket, se szavakat, de egy dolog közös bennük - olyan mintha az eufória érzését a tizedik hatványra emelnénk és megszoroznánk önmagával...

...szóval köszönöm, hogy nem adtam fel, köszönöm, hogy hittem magamban, köszönöm, hogy mikor már a környezetem nyomása szinte elviselhetetlennek tűnt vagy a csüggedésem olyan erős volt, hogy már majdnem  feladtam, akkor mindig kaptam egy reménysugarat, vagy egy inspiráló gondolatot, vagy bármit, ami sikeresen visszafordított önmagamhoz...úgy tűnik a tiszta vágy, és a szívből jövő kérések meghallgatásra találnak...ezt mások is észreveszik, hiszen vannak olyan emberek akik szerint süt rólam, hogy szeret a  "jóIsten"...

...hát köszönöm...

 forrás: innen