..."Egyszer volt egy embert, szakálla volt kender"

mondaná a híres mondóka, de most nem így lesz...vagy mégis...szóval volt egy ismerősöm ismerősének ismerőse, aki nagyon szerelmes volt az egyik ismerősébe...hívjuk őt most a "lány"-nak...a "lány" ismerősét pedig az egyszerűség kedvéért a "fiú"-nak...annyira boldog volt a "lány", hogy a "fiú"-ban szerelmére talált, hogy mindaz amit egész életében keresett - megtalálta, hogy gyerekkori álmai újra kézközelbe kerültek, úgy, ahogy azt mindig is elképzelte...a "fiú" csak örült, csak egyszerűen boldog volt, hogy milyen jó, hogy van a "lány" neki... kis idő múlva az ördög elkezdett mocorogni a "lány" fejébe... elkezdte elemezni, forgatni, szétszedni, és tesztelgetni szerelmét...mindent ki akart próbálni...meddig tud elmenni, meddig tart ki mellette a szerelem a szerelme...szándékosan fájdalmat okozott szerelmének a "fiú"-nak, hogy lássa reakcióját, hogy biztos legyen benne, hogy még mindig biztonságban van...a "fiú"-nak nem fájt, "fiú" csak örült, csak egyszerűen boldog volt, hogy milyen jó, hogy van a "lány" neki... egyszer aztán a "lány" azon kapta magát, hogy már nincs visszaút...mindent tönkre tett..mindent szétszedett, mindent megvizsgált...de valami mégis eltűnt, elveszett...mindenre választ kapott...csak pont a lényeg tűnt el...a "fiú" meghalt és a "lány" hiába jött rá mindenre, már nem tudta megmutatni a fiúnak, hogy most már ő is tudja...ő maga a szerelem...

...hát így megy ez...

forrás:innen