ÉVA kiűzetése a paradicsomból

Írta: Írhatta volna az élet is, de segítettem személyre szabni - talált szöveg alapján

Dióhéjban a történetről: A darab napjainkban játszódik, három főszereplővel, melyet nagyjaink híján egyszerű földi halandó emberek játszanak. A helyszín folyamatosan változik, hol ÉVA, hol a Kígyó, hol pedig Ádám szemüvegén keresztül láthatjuk a történetet. A történet megpróbálja feldolgozni a szemvillanásból kiinduló kapcsolatukat, viszontagságukon keresztül egészen a végkifejletig.

SZEREPOSZTÁS:

1. A hűtlen  (ÉVA) - Az ő szerepe és belső motivációja, hogy hiányt él meg a párkapcsolatában.
Ez ambivalens érzéseket kelt benne, kerüli a társával (a megcsalttal) a konfrontálódást, a kényelmetlen helyzeteket. Nem kommunikálja érzéseit, vágyait álmait, amikre már sokszor maga sem emlékszik. Az önismereti szintjétől függően lehetséges, hogy még önmagának sem tudja konkrétan megfogalmazni negatív érzelmeit, vagy ha igen, akkor a környezet reakciójától félve mégsem teszi meg. Az elköteleződés és a kapcsolat elején kialakult szeretetérzéshez kötődéshez képest a negatív érzelmek és hiányosságok megélése erős bűntudatot gerjeszthet benne. A fő probléma azonban, az,  hogy mindezt nem tudja kifelé, a társa – a másik fél felé kommunikálni. A hiány érzését egy harmadik személlyel a szeretővel pótolja.
Innentől kezdve aztán a saját csapdájában vergődik, mivel bűntudata van a társa s néha a szerető irányába is főleg ha már lelkileg is kötődni kezd.

2. A szerető (a kígyó) - Ő a „szerelmi“ háromszög csúcsa, mint bibliai kígyó. A harmadik, a betolakodó, akit leginkább elítél a közvélemény, a környezet.
Mindig ő a bűnös, a csábító, a harmonikus boldog kapcsolatok szétrombolója.
Az ő szerepe és motiváltsága az, hogy betöltse azt az űrt ami a "hűtlen" kapcsolatából hiányzik, és megmutathassa, hogy másfajta életet is lehet élni.
Ez a szerep lehet a háromszögben a leginkább megnyomorító, mivel örökös másodikként kell versengenie a "hűtlen" szereplő kegyeiért. A megcsalt fél akár ismeretlenül is beárnyékolja az életét. Egy biztos: ritkán van rendben az önértékelése (ami orrvérzésben is jelentkezhet). A szerető nem más mint a hűtlen önbizalmának erősítője, virágzó értékeinek ékes bizonyítéka. Lehet, kapcsolattól függően, király(nő) vagy rabszolga, támasz vagy csupán szexpartner. Legtöbb szerető hűségesebb a megcsalt félnél, s akkor is reménykedik, amikor a remény már régen meghalt. De ne felejtsük el, a szerető ki van téve a hűtlen kénye-kedvének, aki lehet, hogy magasztalja, kényezteti, de ugyanúgy át is verheti. Egy szerető, aki a mellékvágányon vár,  akár évekig is arra, hogy hátha felvállalják.

3. A megcsalt (ÁDÁM)- Tudat alatt érzékeli, hogy a párkapcsolata nem működik úgy, ahogy szeretné, de ezzel nem akar szembesülni.
Sok esetben lehet tapasztalni, hogy a megcsalt csak „egy bizonyos szerepre” koncentrál és abban akar tökéletesen teljesíteni, vagy karriert kezd el építeni, vagy úgy alakítja az életüket, hogy fizikai távolság legyen a kapcsolatukban. Az én védő mechanizmusa a tagadás formájában jelenik meg, és ezért van az, hogy mindig ő az utolsó, aki megtudja a viszonyt. Amikor azonban kiderül, mert egyértelmű tényeket kap, kétségbe esik, hogy elvesztheti azt, ami ugyan nem működött, de legalább biztonságot és reményt adott  számára.

4. A közönség (a közvélemény, család, szülők, munkatársak) reakciói:

A megcsaltat a környezetében mindenki sajnálja, és mély együttérzéséről biztosítja. A hűtlent is aránylag kevésen ítélik el, illetve kevés váddal illetik. Sőt! Maga a megcsalt is igyekszik felmenteni. Egyedüli bűnbak, aki fölött ítélkezni lehet és nyelvet köszörülni: az a szerető. Ő a velejéig romlott, utolsó kéjenc, aki behálózta és az ujja köré csavarta áldozatát. A közönség így a megszokott kis életsablonjai alapján cincálhatja kénye – kedvére.