Nem volt túl hivalkodó, mint ahogy a varázsló sem...

...a kisház egy örökzöld erdőben a hegyek között, a tisztás szélén az odvas fa mellett állt.
Sövénysor kerítése mogorván figyelte, ha a tisztás felé hívatlan tekintetek próbálták fürkészni titkait. Ilyenkor védvonala ellentmondás nem tűrően vetette be az ágak és levelek hadseregét. Így állva ki a hívatlan, kíváncsi szemek ostromát. Rejtve maradt mindvégig. Csak az igazán tiszta lelkek előtt tárult fel, - mint a kis Mumpic - és mutatta meg mesebeli szépségét. Mohás cserép tető alatt bújtatta  meg gyermekeit, a szobákat. Kicsiny kertjében a zsebkendőnyi fű mellett a  ezernyi mézvirág, árvácska, színezte vidámra a komor őszi hangulatot. A lábak alatt közlekedő utakat borító moha zöldje, és puhasága pedig perzsaszőnyegként kényeztette a lábakat melyek keresztülhaladtak rajta. A virágok és a sziklakert összhangja a kerti tóval és a kerti csobogóval tették igazán meghitté udvarát. A hátsó fertályon a télire összerakott tűzifa hasábok rendje uralkodott, tőle balra tuja óriások őrizték a kert, a tisztás nyugalmát. A hintaágy szelíd ringatásával csábította az oda látogató vendégeket, pihenésre, kikapcsolódásra, lazulásra. Gyümölcsfa kordonja a nyári melegben nektárral jutalmazták a rajtuk szorgoskodó dolgos kezeket. Egy kis gödör, téglával kirakva, semmi más, ennyi volt csak a tűzrakó hely, szalonnasütések, bográcsozások otthona. 
Itt élt a varázsló, OZ egyedül, mégsem volt soha magányos, bár ezt nem igazén értette senki. A  kisház folyamatosan leste a varázsló kívánságait. Ha kellett ellátta árnyékkal, ha viszont szerette, akkor napfénybe burkolta. Megvigasztalta ha csalódott, együtt örült, ha boldog volt, télen hatalmas cigaretta füstként pöfékelte kéményén keresztül az eltüzelt fahasábokat, így ölelve melegével a varázslót. Nyáron terméskő falai hűvös délutáni szunyókáláshoz biztosítottak nyugalmat. A kis Mumpic egyszer eltévedve a sűrű erdőben pont a tisztás széléhez érve pillantotta meg, meglepettségére a ház, felé fordult és így szólt:

- A varázsló kérte, ha eljönnél az alábbi üzenetet adjam át neked:

...egyszer váratlanul eljöhetnél,
ablakaimon bekémlelhetnél
a kiskapun belopakodhatnál,
udvaromban körültekinthetnél,
hintaágyamban pihenhetnél.
tányéromból kuszkuszt ehetnél,
teraszomon dohányozhatnál,
poharamból meggybort ihatnál.
csobogásom hallgathatnád,
közben rólam ábrándozhatnál,
s végül rám találhatnál.
babzsákomon ellazulhatnál,
a napfényt magadba szívhatnád,
majd egy pléden mellém feküdhetnél.
simogatásom élvezhetnéd,
érintéseimtől remeghetnél,
csókjaimat szomjazhatnád.
nagyon kívánhatnál,
testemmel tested felmelegíthetnéd,
harmóniát élvezhetnél,
csillagokat bambulhatnád.
aztán hamarosan indulhatnál.
egy másik városba érkezhetnél,
egy másik házban élhetnél,
egy másik társsal,
egy másik családdal,
mert egy másikat szeretnél,
s versemet könnyezve olvasnád.
de ha mindezt soha nem is tennéd,
az is elég volna ha legalább mégis TE lennel és nagyon szeretnél,
csak ne csinálj úgy mintha sosem léteznél...

Ha tetszett akkor a sorozat további részeit itt találod.