Egy szukába botlottam elütve,
itt vagyokk térdre rogyva előtte,
Hű társam lehetett volna,
Ha legalább egyben maradt volna.
Dobok neki csókot: Hozd vissza!
Az agyam tőled kivan, gondolta,
hisz csak a hideg szél borzolja.
Beléd estem, a lábába botolva.
Pitizz hát nekem!
Könyörgök - veszetten,
hisz látod SZERETLEK,
Lelkem, teljesen mezítlen.
Csukott szemmel szólt:
Társam vagy te nekem,
a lelked többé nem eresztem.
Majd nyelve kinyúlt, ernyedten.
(2015-2016)
forrás: https://www.facebook.com/BENKE-Gal%C3%A9ria-200619670444047/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://risingpoetry.blog.hu/api/trackback/id/tr4511987336
