...
te nem csak a földön,
hanem a szívemen is
két lábbal állsz -
furcsa másság.
minden rólad szólt, ,
minden, elcseszett pillanat,
minden, mit szeretve csináltam,
vagy végleg megszakadt.
pedig néha, már türelmetlenül várlak,
még ha tudom, nem is létezel,
csak magamnak kitalállak.
várni, várni, folyton várni,
a csodát együtt is megtalálni,
gyűrűt egyikünknek sem adni,
mégis együtt maradni.
örökké vadul szeretni,
a sértést türelemmel viselni,
nagylelkűen egymást segíteni.
a nekünk szánt életet megélni
életünk gyertyájával végigégni,
készen állni, mikor kettészakajt,
tudva nem lesz semmi baj,
mert szíved érzi majd,
a mindenség örökké tart.
csak bíznod kell benne,
és örömöd máris visz a végtelenbe,
ott lehetünk együtt: te meg én,
mert meghalni mindenki képes,
ám igazán élni -
csak keveseknek lehetséges.
...