12.)...jó érzés, hogy van valaki akivel lehet beszélgetni, bármiről ami csak eszedbe jut,
jó az is, hogy csak fekszünk egymás mellett és nézzük a plafont, vagy csak egymást,
jó, hogy meg tudjuk osztani az életünkben történt dolgokat, a jót és a rosszat is,
jó, érzés, hogy nem kell feszengeni, csak önmagunknak lenni,
jó, tudni, érezni, hogy bármit - bárhogy megtennék, mert olyan természetesnek tűnik,
jó, érzés az is, ha gond vagy bánat üti fel a fejét akkor is mellettem vagy, *
gondoskodsz rólam, és próbálsz segíteni, ellazítani, újra vidámmá tenni,
jó, hogy megoszthatjuk egymással a legféltettebb gondolatainkat, titkainkat, félelem nélkül...

13.) ...hogy milyen kevésszer mondom ki, hogy: KÖSZÖNÖM, csak olyankor döbbenek rá, amikor
látom magamon és érzem, hogy mennyire vidámmá tesz minden veled töltött perc,
ezért amikor csak lehet akkor megpróbálom kifejezni vagy így vagy úgy, hogy
mennyire örülök minden percnek, amit veled tölthetek, hát köszönöm, és KÖSZÖNÖM...

14.) ...amikor nem kell azzal törődnöm, hogy szilvákat tisztítsak a pólómon, csak egyszerűen
felhúzom, és érzem a rajta hagyott illatod, ami eszembe juttatja azokat a perceket,
melyeket a gyorsan futó idő elől próbálunk elcsenni, mint egy gyerek, akinek minden vágya,
hogy minél több kavicsot gyűjtsön magának mindenhol amerre csak jár...

15.)...csak azért mert olyan jól megfogalmaztad:
"gondolkodtam rajta, hogy amit szeretnék, az a kekszes dobozba kerüljön, vagy ide írjam le
és nem mintha olyan fontos lenne csak nem akarok úgy járni, mint a hálóinges történetben
persze csak a történet lényege szempontjából…bár régen biztos nem mondtam volna el semmit,
amire gondoltam, vagy amit éreztem vagy ami bántott vagy aminek éppen örültem… mert úgy gondoltam,
hogy minek, hiszen úgy is lehet tökjól élni… most már úgy gondolom, hogy ugyan olyan, de mégis
sokkal jobb…minden hónapban van egy pár nap, amikor valahogy sokkal érzékenyebb vagyok - de igazából
ez a szó nem jó rá-, amikor máshogy látom a dolgokat, azt hiszem ilyenkor úgy ahogy látnom kell és
nem úgy, ahogy akarom látni… és ez a kettő valahol találkozik, mert muszáj nekik, bár sosem tudhatom,
hogy melyik jó nekem, amiről azt gondolom, hogy ahogy látnom kell vagy amiről tudom, hogy ahogy akarom látni…
vagy olyan, mint egy ajtó, ami sok-sok napig megengedi, hogy azt érezd, csináld, gondold, amit akarsz, aztán
egy pár napig bezár, de akkor is megengedi, hogy ugyan olyan legyél, mint előtte, csak meghagyja neked azt a
pár napot, amikor gondolhatod máshogy is a dolgokat… persze, sokszor leszarod és azt hiszem a végén mégis
mindig az marad, amit te szeretnél…"

 * ez azért került kihúzásra, mert nem igaz

Ha kíváncsi vagy a sorozat többi részére is, akkor kattints IDE.