Megkérdezhetjük egymástól, hogy hogy vagyunk,
De valójában kit érdekel, amikor az foglalkoztat,
hogy mikor tudunk egy fergetegeset szeretkezni,
mert a vágy lepelként mindent befed, beborít.

Ide érzem forró tested hívogatását, látom
a válladról hanyagul hátradobott hajtincseid
és ha le mered tagadni, azt úgysem hiszem el!  
Érezlek, és te is alig várod, hogy magadban érezz.

Rám mászhatsz, megharaphatsz, csókolgathatsz -
most jön el a pillanat amikor kiesel szerepedből,
vacak életed mindennapi rutinjából...sikíthatsz,
amikor magával ragad a sodrás, önmagad leszel.

Megfordul a testedben ahogy elkezd lefele haladni
majd egyszerre robbanásként szétterül, az maga 
a határtalan élet érzése, végre megadod magad, 
a tomboló hamis belső korlátaid végre szétszakadnak.

Hirtelen öröm tölti el a megadásod pillanatát valami
hatalmasabb dolognak -  érzed merészebb kihívások
várnak rád. Most még tudod, most még emlékszel rá,
miközben sötét reflektorként figyeled szemhéjad belsejét.

Kisvártatva nyikorgó ágyam sóhajtja ki magából
itt hagyott, szivárvány színű illatod, pedig még láttam
az izzadságot végigfolyni a tarkódon, a hátadon, 
majd ismét mindennapi megszokott rutinjaidat folytatod.

  (bármikor)