16.)...amikor az izzadt csatakos testünk egymáshoz ér, és csak úgy siklanak
egymáson a kezek, a combok a mellek, amikor a homlokunkon gyöngyözik végig
a kéj édes nedve, mely a valóságban inkább sós, mint édes, amikor a gerincünk
mentén a gyönyör remegése fut végig egészen a fejünk búbjától a lábujj hegyünkig,
amikor az élvezés mint egy vulkánkitörés rázza szinte a végtelenségig a testem,
akkor érzem, hogy itt vagyok, megérkeztem...

17.) ...nagyon szarul éreztem magam délután, annyira gyomoridegem van hogy hasmenésem lett,
annyira nehéz elfogadni, hogy tehetetlen vagyok, és vannak olyan helyzetek amikor
nem tudok tenni semmit, pedig érzem magadban, hogy szinte szétvet minden erejével
a tenni akarás vágya, szinte az őrületig tud kergetni, megőrjít, hogy tehetetlen vagyok.
gondolom ez még durvább lehet amikor az élet - közeli hozzátartozókkal játssza el mindezt.
ha elfogadod a fájdalmat, hogy tehetetlen vagy, egy idő után hideg közönnyé tud satnyulni
de csak te tudod, hogy ez a fájdalmas közöny nem más mint maga(a)tehetetlenség...

18.) ...tovább mennék veled, tovább..., bárhová...nekem mindegy...mert jól érzem magam...

19.) ...este van, és odakint esik az eső, nagyon jó hangja van,
megnyugtat, és romantikus, olyan mint amikor
ma squash után ültünk a kocsiban és ettük
az almát, azt hiszem talán a legjobb szó
a harmónia lenne rá, hiszen úgy éreztem nincs
más, csak mi ketten...

20.) ...nem tudom miért, de vannak olyan pillanatok, amikor nem tudok
semmi értelmeset mondani vagy írni mindazokra a dolgokra amiket
kapok tőled...ilyenkor azt érzem, hogy semmi mást nem kellene
tennem, csak odamenni hozzád, átölelni, és szorosan tartani a
karomban...percekig, vagy akár órákig, amíg el nem zsibbadunk...
még soha de soha nem volt senki, aki ennyire rám tudott volna
hangolódni, aki ennyire finoman érzi minden rezdülésem, örömöm és bánatom...

Ha kíváncsi vagy a sorozat többi részére is, akkor kattints IDE.