Egy turkálóban akadtál a kezembe,
Sok használt, levetett holmi közt
Megbújva vártad, hogy észrevegyenek.
Volt sok ember, ki megfogott,
Megnézett, felpróbált, majd vissza
Rakott a többi használt holmi közé.
Türelmesen tűrted, a mocskos
Kezek érintését, tapintásait,
Mint Hamupipőke cipője.
De én megláttalak. Nem tudtam semmit
Kié lehettél, de tudtam, mint mindig :
Igazi kincsre akadtam. Megtartottalak.
(2016.márc.28.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://risingpoetry.blog.hu/api/trackback/id/tr3411987252
