...megint este van,
a leszálló sötétséggel együtt rám törő éhség
megállíthatatlanul vonz a konyha felé,
mintha csak tudná: te vagy ma terítéken

jó lenne fogyózni, de a vágyak, hogy
a számban érezhessem csókod ízét
nem hagyja nyugtalan elmém pihenését,
svédasztalként hívogat ellenállhatatlanul

csak egy kicsit...mindig így kezdődik...
csak egy kicsit hadd haraphassak beléd
aszpikos ajkaid piros arany rúzzsal
csábítanak, hamar ígérve beteljesedést

csak még egyszer...tudom amikor elfogy
mindig ez a következő gondolat...csak
még egyszer egy kicsikét hadd érezhessem
hisz láthatod, nem tudok betelni vele

ez annyira jó volt, jól esne egy kis repeta
de a teltség érzés még mindig - mint ahogy
te is - sosem jön el, csak a kínzó érzés,
az üresen kongó szív, csak az marad

...már késő este van,
a  szunnyadó sötétséggel nem múló 
éhség továbbra is vonz a konyha felé,
mintha csak tudná: mindig te vagy terítéken

2016.05.05