A kis Mumpic rohanva közelített Óz háza felé. Már vagy tizenöt perce csapdosta szüntelen egymás után meztelen lábait a poros erdei úthoz, remélve, hogy otthon találja varázsló barátját. Zihálva állt meg az erdei lak előtt, levegőért kapkodva próbálta rendezni gondolatait, mielőtt Óz-ra nyitotta volna az ajtót. 

- ÓZ, ÓZ, ÓZ... - kiabálta, miután a kilincset lenyomva az előszobába lépett.
- A nappali felé - hangzott a kimért válasz.
- Nagy baj van...tele vagyok gondokkal - kezdte a panaszkodást. - Minden olyan dolog felbosszant ami nem úgy történik velem, mint ahogy én azt elképzeltem.
- Mire gondolsz pontosan?
- Hát képzeld, például a minap üldögélek a tisztáson egy padon elmerülve a gondolataimba, amikor is egyszer csak valami idős fószer kezd közelíteni felém, folyamatosan magyarázva valamit...hát menjen már a francba. Olyan mérges lettem, hogy át kellett ülnöm egy másik padra...mit gondol ez magáról?
- Ez volt az a hatalmas gondod?
- Nem. Ez csak egy példa volt. Sokkal nagyobb baj az, hogy tudom, hogy meg tudnék csinálni ezt vagy azt, de mégis amikor odaérek elfog a remegés érzem, hogy gondot okoz lazán megoldanom a feladatot, pedig az ismerőseim szerint akik szeretnek, képes vagyok a legmaximálisabban teljesíteni. Mégis gondot okoz.
- Lassan kezdem kapizsgálni, simogatta ősz szakállát az öreg. Azt már most mondom rögtön az elején, hogy nem biztos, hogy egyik napról a másikra fog működni, de ha tudatosan figyelsz rá, akkor előbb utóbb érezni fogod a változást.
- Pontosan mit is?
- El kell kezdened kicsit úgy élned, mintha nem lennének gondjaid, és akkor előbb utóbb rá fogsz jönni, hogy valójában nincsenek is gondjaid. 
- Ezt most hogy érted?
- Minden gond csupán látszat; hiszünk bennük, ezért vannak ott.
- Hol?
- Hát a kis fejedben - nevette el magát az öreg, majd így folytatta: - Kezd hipnotizálni magad.
- Na ne! rám nincsenek hatással az ilyen hókusz-pókuszok.
- Hát pedig igen. Ez egy igazi varázslat. Most is azt tetted. Folyamatosan azt ismételgeted magadban, hogy ilyen meg olyan vagy, hogy nem vagy rátermett, hogy alkalmatlan vagy meg ilyenek. 
Ez önhipnózis. Ezeket ismételgetve a szó mantrává válik; lesüllyed a szívedbe, és hamarosan valósággá, a valóságoddá válik. Csak próbálj meg úgy működni, mint ha nem lennének gondjaid, és hirtelen látni fogod, hogy egy teljesen más minőség születik benned: lassan eltűnnek a gondjaid! És akkor már rajtad áll, hogy újra magadhoz veszed, vagy örökre eldobod azokat. Nagyon könnyen eldobhatod őket, ha megérted, hogy te vagy az, aki ragaszkodik a gondhoz, nem az ragaszkodik hozzád. De te, most még nem tudsz gondok nélkül élni, ezért gyártod őket szüntelenül. Annyira egyedül érzed magad nélkülük - mert ha nincsenek gondjaid nem marad semmi tennivalód. A gondokkal nagyon boldognak érzed magad - tennivalóid vannak, gondolkodnod kell rajtuk, lefoglalják agyad kapacitásának nagy hányadát. Ha sokszor elképzeled, hogy alkalmatlan vagy és tehetetlen, vagy, hogy ilyen vagy, olyan vagy - tulajdonképpen nem vagy más, mint egoista.
- Ezt nem fogadom el, ez egy nagy baromság! Miért is lennék egoista?
- Hát figyelj: rátermett akarsz lenni, de miért? Mindenre alkalmas akarsz lenni, de miért? Folyamatosan kritizálod mások viselkedését, mert neked változtatnod kell eddigi tevékenységeden, de miért?
Miért nem tudsz egyszerűen elégedett lenni, minden alkalmatlanságoddal és korlátoddal együtt? Amint elfogadod ezeket, látni fogod, hogy kezdesz sokkal könnyebben áramlani.
- Jól van, jól van - mondta pironkodva a kis Mumpic.

A rohanásnak már nyoma sem látszott arcán, elgondolkodott Óz szavain és lassan elmélázva indult az ajtó felé, miközben kicsit szomorúan dobott oda Óz-nak egy köszönésféleségnek egy sziát.

- Szia, kis Mumpic, vigyázz magadra! - mosolygott magában Óz, és mielőtt kilépett volna kis barátja az ajtón átölelte és magához szorította és egy papírfecnit csúsztatott kicsiny nadrágjának farzsebébe:

 ...az, ami gyermekként meg volt,
meg van e még benned?
vágyott élethelyzeted
épp most zajlik e benned ?
a boldogtalanság mindig
a panaszkodáson keresztül
éli meg a szeretetnélküliséget,
Te vagy az életed oka,
jó ha ezt végre megérted.
a mindenség itt van,
csak képzeld el,
mint ahogy gyermekként
 együtt éltél a tündérmesékkel.
...nincs más dolgod, csak nevess és emlékezz...

 Ha tetszett akkor a sorozat további részeit itt találod.