- Állj! Ne mozduljon ! Kezeket fel!
- Elnézést, mit követtem el?
- Nem dumál! Lábakat szét!
- De hát igazából nem követtem el semmit!
- Azt mi majd jobban tudjuk. Rajta van a legkeresettebb terroristák kőrözési listáján!
- Elnézést, ez biztos valami tévedés lesz.
- Tájékoztatom, hogy jogában áll hallgatni, és minden amit mond...
- Tudom, tudom, felhasználható magam ellen. Tudja mit? Kérem az ügyvédemet!
- Kérem a kezeit hátra! Meg fogom motozni!
- Csak kérem óvatosan, nagyon érzékeny a lelkem.
- Száj befog,... kezeket hátra!
- Jogom van telefonálni, kérem az ügyvédemet.
- Aha...lássuk csak mi lapul itt mélyen legbelül.
- Egy zacskó szerotonin, némi dopamine, és pár csík oxytocin.
- Esküszöm ez nem az enyém! Ez valami orbitális félreértés lehet.
- Mind ezt mondja. Azt hiszi most hallom ezt a dumát először?
- Tényleg esküszöm, mindehhez semmi közöm.
- Nos lássuk csak...ezért a mennyiségért a büntetés...Nos...néhány órától kezdve akár életfogytiglan is lehet.
- Ez nevetséges! Kérem az ügyvédemet.
- Ne ugráljon itt nekem!
- Kérem a telefont, jogom van egy ügyvédhez!
- Majd én elmondom mi lesz! Az lesz, amit én akarok, és úgy ahogy én akarom.
- Ez teljesen jogellenes!
- Na csicseregj csak kicsi rigó, honnan van a cucc.
- Már mondtam, nekem ehhez semmi közöm.
- Nézze, rendben van, lehet kicsit túllőttem a célon. Tudja mit?  Tereljük vissza a beszélgetést a normális csatornába. Kezdjük elölről.
- Hát ennek én is örülnék, de kérem, kapcsolja ki a kamerát, a szenzorokat, amit most mondani fogok csak és kizárólag Önnek vagyok hajlandó elmondani, egyetlen ok miatt, mert tudom szabadságot fog ajánlani.
- Vádalku!? Hát ezt meg kell, hogy fontoljam. De tudja mit? Rendben. Hallgatom. 
- Hát az úgy volt, hogy először csak volt az a furcsa összenézés...ilyen gyönyörű szemet maga még sosem látott. Higgye el, akkor még nem gondoltam semmire. Ártatlan szemezésnek indult, de mégis, ez valahogy más volt mint a többi. Talán akkor kerülhetett hozzám a szerotonin.
- Ez nem magyarázat!
- Igen, valóban nem az, itt még én sem gyanakodtam, de aztán valahogy az a mosoly...igen, azt hiszem az a páratlan mosoly volt az, ami miatt hozzám kerülhetett a dopamin. Ha nem hiszi nézze csak meg az emlékek raktárában. 
- Valahogy nem áll össze a kép. Szerintem még mindig nem teljes a történet! Valahogy kilóg a lóláb. 
- Jó, jó, aztán ott volt az az illat, az az érintés és végül az a szenvedélyes csók..annyira édes, annyira finom annyira leírhatatlan...teljesen összezavarodtam...hát úgy érzem az oxytocin akkor kerülhetett hozzám.
- Tudja kivel beszél maga! Én vagyok a védelmi rendszer irányítója. Fel sem tudja fogni mekkora bajban van öregem. Nekem itt minden szerv felet hatalmam van! Nekem itt mindenről tudnom kell. És most nézzen csak körül, a feje tetején áll minden! Itt van például a szív, ami azóta hogy maga betette a lábát oly hevesen dobog, hogy már kétszer kellett riadót fújnom szívinfarktus gyanújával. Aztán meg a gondolatok, teljesen megkergültek, értelmetlenek, megáll az ész! A testhőmérséklet folyamatosan emelkedik, mintha egy kandallót tüzelnének valahol itt a környéken, de a hőforrást sehol se találtam! Könnyű magának, maga hozzászokott már a forrósághoz.Olvassa csak fel, mi van a bioterorristák listájának az élén a kiragasztott plakáton! Utána pedig olvassa kérem, mi áll az ön személyes okmányain!
- Igen, tudom. A nevem. A nevem: Szerelem. De kérem, higgye el, rajtam nincs hatalma.
- Bocsánat, Igaza van, elnézést kérek. Megígérem, ha  befejezte a dolgát, sértetlenül távozhat...csak arra kérem, ha elmegy, maga után csukja be az ajtót.

(2016.09.05)