...
Alcheimer kórban szenvedő kapcsolatunkon,
Demencia jegye ütötte fel fejét, közel se félúton.
Halvány emlék a csók cserepes ajkakon,
Szerelmünk lenyomatát hagyva párás üvegablakon.
Elfolyó cseppekként haladnak az emlékek,
A felejtés végtelen óceánja felé, műemléknek.
Fájdalommal hasít belém ahogy végignézem,
Az elmúlás által keltett hullámokat, az önzésben.
Már nincs az a szörfös aki mindezt meglovagolná,
Már nincs az a szerelem ami e tettet felülmúlná.
Nincs erő mely visszarendezne a jelzett útra,
Ami a sors kegyéből, indult, mint vidám túra.
Nincs többé látomás, szőke, göndör hajú srác,
Sem ráncaitól megszépült, szerelmes öreg társ.
Nincs más,...csak a nyirkos, hideg, könyörtelen,
Esőtől szétázott, lucskos elmúlás, gyötrelem.
...

(2016.11.)