...
Haloványan pislákolt
szerelmünk kondenzcsíkja,
mikor kezeit nyakamon átkulcsolta,
- Te vagy az életem - fülembe suttogta,
érzelmeit, instant hányással hígítva.
- Aki keres, megtalál - ez volt válaszom,
látod..., megint átestem vágyamon,
kudarcom vállalom, nehéz a maradás,
arcom és másik felét is odatartom,
inkább, ne legyen fennakadás.
Több se kellett a csíkszájú leánynak,
rám kucorodott, mint kiflire a szezámmag,
amíg boldog vagy, paszulyként növekszel,
ám ha üvegházban élsz,
ne dobálózz kövekkel.
....
(2017.05.27)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
