RÁTZ OTTÓ
Cinkos mosolyba bújva
Csak figyelsz, nézed, ahogy létezem,
Vágyaid mélységes vörös érzelem,
Tudod jól, ez nem instant kényelem.
Tényleg összekötnéd velem életed?
Szemeidbe zárt titkaidat
Bacon kódok rejtik el szemem elől,
Pillantásaidból próbálva visszafejteni,
Szíved rejtjelezett üzeneteit.
Kereshetsz vidám perceidben,
Elrejtve ott vagyok örömödben,
Megláthatsz szomorú napjaidban,
Ott vagyok színtelen sóhajodban.
Tévedj el és ott leszek út jelzőként,
Fáradtan megpihennél - karosszékként,
Lábadon idegesítő szúnyogcsípésként,
Cinkos Mosolyodban a szád szélén.
Cukormáz
Képzelt betegség ez?
Önkéntes láz?
Belelovalt romantikán a cukros máz?
Tényleg Az? Vagy csak annak hiánya?
Szeretetéhség fertőző szalmalángja?
Kiállja mit rászabtak, vagy elillan,
ahogy nyíló ablaküvegen a fény villan?
Tompa fejjel, kócosan, sminket elkenve,
borúsan kóborlunk tovább felébredve,
megrázva magunkat, álmodtunk csak...
Szürke valóságunk más utat mutat,
benne a vágy csak kaleidoszkóp,
bármit is ígért a netes horoszkóp.
KÖSZÖNÖM :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.