...
Szemedben még csillog a fény,
szíveddel még játszik a látszat,
jelenléted érzéseket ébreszt,
amiket sokan kihasználnak.
Életed vezérli ezernyi öröm,
néha becsúszik egy-egy bánat,
ám nem vesztettél még semmit,
máglyaként égetnek a vágyak.
Esőben, napfény akartál lenni,
szivárvány zápora a földnek,
mindennapok unalmába csenni,
bársony könnyű csöndet.
Mint szélbe rejtett hangok,
dallama szívedbe költözött,
te lettél saját metaforád,
mindent elsodró, valódi örömöd.
...
(2017.11.14)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.