...
Összekötnek
már a szálak,
behunyt szemmel
csókolnálak,
csók ízébe
kapaszkodnék,
szíved elé
leborulnék.
Az idő áll
és mozdulatlan,
végtelen
és halhatatlan,
simogass,
hogy elfeledjem,
volt már ennél
rosszabb kedvem.
Felőröltek
hétköznapok,
unalmas
az adok kapok,
okok vannak
s okozatok,
ha kell neked,
egy angyal vagyok.
Megálmodni
őrültséget,
rossznak lenni
létszükséglet,
megérinti
mélyen lényed,
felragyoghat
régi fényed.
...
(2017.11.15)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
