...
Elvesztettem mosolyod,
pedig itt volt szememben,
kétségbeesve keresném,
mint múltat a jelenben.
Nem kérek mást tőled,
semmi sem oly lényeg,
mint meglelni arcodon,
s ragyogjon a fényed.
Oly sokan néznek rám,
míg az utcákon megyek,
mindenhol az arcod látom,
mosolyod most kié lehet?
Végtelen lett már a tömeg,
mindenki gúnyolva nevet,
megtalálták, másé lett már,
magammal nézek farkasszemet.
....
(2017.11.15)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
