Enyhe téli reggel

Fekete felhők rajzolatában
halk nászi rongyok éje aléltan.
Ez nem ünnepi, amire vártunk,
amit nem kíván arcunk és hátunk.

Festői égbolt kétségtelenül,
egy ív január szememre terül.
Hozom a gépet, nyílik a fókusz.
Lábam előtt még alszik a krókusz.

Hóvirágliget. zöld-fehér pompa
küld derűt reggel hétköznapomba.
Gondolataim kézig nem érnek,
ifjúi terve nincsen a vénnek.

Csendes az utca, ugatásmentes,
kakasszón túli az idő,. Fényes
nap vörösét már előretolja,
korongjának még felhő az ólja.

Nem várom meg, hogy fészkét elhagyja.
Illattal serkent a kávépára.
Finomat főztél, mint mindig, kortyold!
Enyhe reggelen forró a csókod!