,,,
Esős, párás téli este,
parti sétán elmerengve,
merre halad most a sorsunk,
kell e ezen kovácsolnunk.
Bátortalan fogom kezed,
rajtam, még a Hold is nevet,
ragyogsz, akár a csillagok,
nincs erő, ami visszafog.
Szemedben, mint víztükörben,
érzelmeink tükröződnek,
zsigeredre masnit kötve,
csókjaidtól ezüstözve,
kapucnit húzva fejünkre,
egymást ölelve kedvünkre,
mert az apró pillanatok,
színesítik meg a napot.
...
(2018.01.12)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
