...
Kerestelek téged, mindenhol,
úgy döntöttem, inkább feladom,
te voltál, ki rám találtál,
kidobva egy állomásnál.
Felkaroltál, haza vittél,
fürdés után lefektettél.
Puha ágyban felébredtem,
rég volt, hogy ezt átélhettem,
néztem is, ez meg, hogy lehet,
hová váltottam helyjegyet.
De te újra megnyugtattál:
Nincs baj, kicsit elfáradtál.
Lázasan és félrészegen,
most is sajog még a fejem,
félek, ha majd józanodok,
eltűnnek a pillanatok.
Napok teltek és hónapok,
és én még mindig itt vagyok,
megérkeztem, most már tudom,
helyreállt a szívritmusom.
...
(2018.01.15)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
