...
Magányos farkasként kóborgok
mancsomon megszáradt vérfoltok,
azt mondják egyedül veszélyes vagyok,
mások csak falkában érzik, hogy nagyok.
Az erdő az otthonom, vár a csalitos,
reggeli harmat a bundámból kimos
mindent, mit a múlt rátapasztott,
azt is, mi bennem könnyeket fakasztott.
Teliholdkor hangosan üvöltöm a holdat,
az éhségtől mellkasom csontomig horpadt,
éjszaka lézengve, mint egy itt ragadt szellem,
átlátok mindenen, mert szabad lett a lelkem.
...
(2018.02.13)
kép forrása: innen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
