...
A jelen
az egyetlen valóság,
a múlt, talán
emlékezetes,
a jelenben
két lábbal állhatsz,
a jövő
csupán képzeleted.
A hamis valóság
könnyeket sem fakaszt,
hideg rázta falevelek,
józanító szava,
szavak melyek
érzelmekről meséltek,
koncot dobva a szívnek
melegséget reméltek.
De az érzelmeknek nincsen
se keze, se lába,
törzsvendég lett a szívvel,
egy vidéki sztriptízbárban,
ahol kreatív boldogsággal,
mámorító a pillanat,
mely igazából sosem jön el,
örökre itt ragadt.
...
(2018.03.11)
kép forrása: innen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
