...
Valami vár rám,
jön egy érzés
átmozgat teljesen,
a szabadság íze
hirtelen belém mar,
meghajlok engedelmesen.
Nem érdekel,
hogy ma itt vagyok
és nem érdekel
ha holnap már nem vagyok,
újra és újra - mindig -
önmagamról tanulok.
A megértés, a megbocsájtás
hatalma elképzelhetetlen,
pedig hányszor lépett
helyére a fél-elem,
hányszor vakított
a vágy fényesen,
mire végre megértettem:
a szeretet maga a lét-elem.
...
(2018.03.28)
kép forrása: innen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
