A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ és a Margó Irodalmi Fesztivál a 36. Magyar Sajtófotó Kiállításhoz kapcsolódóan KÉPALÁ címmel nyílt pályázatot hirdetett. A kiírók a kiállítás anyagából kiválasztott fotók inspirálta, 1500 karakteres kisprózai alkotásokat vártak.

A pályaművet Balogh Zoltán: Éjjeli menedék  című képe mellé készítettem.

A nyertes pályaműveket itt tudjátok megtekinteni.

Éjjeli menedék

Nem volt hivalkodó. A helység puritánságát mi sem jellemezné jobban, mint a festetlen falak kopársága, a dohányfüsttől megsárgult függönyök, a macskakövekből intarziásan kirakott kopár padló. A szociális helység funkcióját, az udvaron lévő széldeszkákból összetákolt pottyantós fülke, valamint a benti térben függönnyel leválasztott sarok, a benne elhelyezett lepattogzott zománclavórral látta el. A szoba többi részét a szorosan falak mellé tolt emeletes ágy, a melléjük helyezett hokedlik, valamint a szemközti falra odasimuló négyfős asztal foglalta el. A sarokban egy régi vaskályha pihent, a fekete koromtól elszíneződött füstcsöve a kémény nyílásába pöfékelt. Az ötcsillagos életérzéshez már csak egy valami hiányzott. A friss víz. Ebből sem volt hiány. Az udvaron a tizenöt méterre leásott kút kristálytiszta nyolc fokos vizével nem csak a szomját oltotta az ide betérőnek. A gondnoknő – Szirmai néni – az asztalnál üldögélt, a petróleumlámpa fényében az eddig megfordult vendégektől összegyűjtött történeteket vetette papírra. Bölcsessége, élettapasztalatából, és szerénységéből fakadt és a falakon elhelyezett gyertyák fényével karöltve  borította be a helységet. Néma csend figyelte, ahogy a széltől az évtizedes portól, munkától cserzett kezeit, mint ronggyá olvasott könyvlapok borítóját – a körmölés befejeztével összekulcsolja. Türelmesen várt, mint minden este. Tudta, hogy, a menedékre vágyó vándor, új történettel, új élménnyel ajándékozza meg, oltalmat adó gondoskodásáért.

(2018.03.20)