...
Zárva volt szemhéjam
világ életemben,
leéltem nagy részét
saját édenemben.
Ujjaimon keresztül
éreztem színeket,
csukott szemeimmel
fenséges ízeket.
Harapós nyelvemmel
hallottam hangokat,
fülemmel kagylózva
szívtam illatokat.
Hajammal éreztem
a világ keménységét,
szívemmel láthattam
egyszerű szépségét.
Lépteim nyomában
kifinomult lágyságát,
torkomon keresztül
szikkadó szilárdságát.
Bőröm pórusain
éreztem fenségét,
az idő múlásával,
a minden egységét.
Azt mondod naivitás -
kifordult érzékelés -
múló világ dolgain
önfeledt a nevetés.
...
(2018.04.02)
kép forrása: innen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
