A kis Mumpic mostanában folyton kereste a választ megvilágosodásra, de nem találta - míg egy nap, ahogy az erdőben kószált, észrevette öreg barátját, aki lassan bandukolt - talán épp hazafelé - a tőle megszokott egykedvűségével az erdei ösvényt követve, a vállán valami nehéznek tűnő zsákot cipelt. A kis Mumpic megérezte, hogy ÓZ talán ismeri a titkot, amelyet ő kétségbeesetten keresett éveken át.

- ÓZ, te tulajdonképpen hány éves vagy? 
- Talán már megvagyok, vagy százhetven is, az utolsó ötven óta nem igazán tartom számon. Tudod, onnan már       minden nap születésnap. 
- Akkor te még fiatal vagy ugye ? Nálunk Mumpicoknál máshogy telik az idő. 
- Fiatalság, bolondság, hisz ezt te is tudod - nevette el magát ÓZ. 
- És mond csak, te voltál már valaha szerelmes? 
- Hát egy kezemen meg tudom számolni. 
- És volt olyan, akiért  akár meg is haltál volna? 
- Hát, ...azt hiszem, talán bele is haltam mindegyikbe - nevetett ismét egy nagyot. 
- Szerintem meg bolond vagy - nevetett vele a kis Mumpic. 
- De tulajdonképen miért érdekel ez téged? 
- Ja...semmi, ...igazából nem is ez érdekel. Most a legjobban valami teljesen más dolog motoszkál bennem. Figyelj csak, mondj el nekem mindent, de tényleg mindent, amit tudsz a megvilágosodásról?

ÓZ rámosolygott kis barátjára, fogta a nehéz zsákot leemelte a válláról és a földre eresztette. Kiegyenesedett.

- Parancsolj - mosolygott ismét.
- Mit parancsoljak !? Hiszen az előbb tettem fel neked a kérdést! Nem figyeltél? - értetlenkedett a kis Mumpic.
- Íme a válasz, amit annyira kerestél.
- Hol!?
- Itt, és most.
- Ó igen, ...most már látom! - kiáltotta lelkesen a kis Mumpic  - Örökké hálás leszek neked ezért. De hadd kérdezzek még valamit: ...mi van a megvilágosodás után?

ÓZ rámosolygott ismét kis barátjára, fogta a nehéz zsákot, felvette, a vállára igazgatta,  és búcsút intve kis barátjának a tőle megszokott kacsázó léptekkel elindult otthona felé.
A kis Mumpic még egy darabig értetlenkedve álldogált - talán a döbbenet hatása alatt lábai nem akartak engedelmeskedni - majd amikor arcán a mosoly végigszaladt ő is nekivágott a hazafelé vezető útnak.