...
Hontalannak honos, 
honosnak hontalan, 
gondtalannak gondos, 
okosnak oktalan. 
Anyatejjel szívtunk 
varázspor hasunkba, 
őseink által írott 
szabályok agyunkba - 
süteményt kiszúró 
formaként, nem illik 
öröklétben fogant, 
végtelen magunkra. 
Koloncként kaptuk, mint
több mázsás golyót, 
ám letehetjük terhünk,
mint hordalékát a folyó. 
Nem kell már cipelnünk 
meg lett végre a helye, 
bár nehéz ezt elhinni, 
sokaknak van kételye. 
Megkönnyebbülve érezzük 
szívünk már otthonos, 
a feléledt szeretet 
immáron folytonos, 
emberekkel, mint tájjal,
néha egybeolvadunk,
szülőföldünkön mi is:
csak turisták vagyunk.
...

(2018.08.12)

Kép forrása: Monika-Payer Vajk