Levelét megkaptam, melynek nagyon örültem.
Szürke, szétzilált hétköznapom legbecsesebb
fénye levele, mely oly kedves szívemnek, mint
a citromos méz, melyet mellkasomról édes
kis nyelvével szürcsölt le egészen ágyékom
vonaláig. Ó, de mily balga vagyok, hogy ily
egyszerű lelkemmel e bonyolult szóáradatot
féltékenység nélkül megéljem. Szavai melyek
papírra vetették érzéseit oly forrón és élethűn
ábrázolják szerelmes lelkét, hogy gyomrom
laza görcsberándulással élte meg minden egyes
sorát. Ám féltékeny elmém hiába tudja, hogy
időben és térben e sorok másnak szóltak, mégis
szerény személyem hajlamos lenne mostani életét
eldobva az ön fantáziájának a sorai közt leírt vágyai
tárgyával helyet cserélnie, annyira meghatották.
Kérem vigyázzon magára, és ha verseiben leírtaknak ha
csak egy tizedét is táplálja felém, úgy életem már nem volt
hiábavaló.