Felébredek. 

Az alvás és ébredés tudattalan és tudatos senki földjén félúton két alak rajzolódik ki a hajnali derengésből. Nevük  Szeretek és Szeretve vagyok. A határra már boldogan érek, mosollyal szememben, szívemben, gyomromban. Ami napközben történik nem számít már. Egyszerűen boldogan eltelik. Aztán lassan jön az álom, elindulok ismét a mezőn a tudattalan földek felé. Két hűséges társam félúton megáll, Szeretek meleg kabátot ad rám hogy ne fázzak álmomban, Szeretve vagyok pedig megsimogat, egy légies puszit nyom arcomra majd elköszön. Én megyek tovább egyedül, ahogy visszanézek látom ott vannak, tábort vernek épp, hogy másnap hajnalban elsőként üdvözölhessenek mikor visszatérek.

forrás: innen