egy zsebkéssel próbáltam eltüntetni
szerelmünk utolsó nyomát, melyet
még a szenvedély vésett mélyen
bőröm középső irha rétegébe.

még két felest töltöttem, az egyiket
azon nyomban belőttem a fejembe
a másikkal fertőtlenítettem a vértől
szétázott, elfertőződött lucskos sebet.

hogy fájt e? nem, nem fájt már, 
inkább csak az, hogy mi a fenére
vártam eddig, miért nem tettem meg 
már sokkal hamarabb. mire vártam???

elfáradtam, belefáradtam a hülye 
játékokba amit velem játszol,
önző - együgyű tudatlan elméddel
mint dedós gyerek szüleivel.

most már mindegy, tévedtem, de
itt és most végre pont kerül a penge
élére, ami úgy hasítja bőröm mint
szenvedélyes szörfös a hullámokat. 

(2016.05.03)