...szoknyája mintás volt, a converse-e sárga
mellettem sose érezte magáról, hogy árva,
csak az a kár , hogy én nem vagyok gyáva,
szemezni bátortalan, hagyom, elég lesz mára

jajjjj, hogy belepirult, na ne már,
hiszen otthon a macskád se vár
dobban a szíved, közeleg a nyár,
tudod ez az érzés, amiért sohasem kár

megbicsaklott bokája, kivillant válla,
sóhaja karomba repítette, nem törött lába,
erős karok szorították, kiömlött csakrája,
bugyborékolt mint az Etnából kifolyó láva

égetett és átvonult szívemen sodrása,
csókot rendeset adott - hiába volt botlása,
rögtön cigiért nyúlt telepakolt táskájába,
kifújta füstként - szerelmes gondolatába

elege lett a sok fájó szenvedésből nemsokára,
most szívünk karöltve terül ki egy papírszalvétára,
visz utunk tovább, s közben arcunkon volt olvasható
a világ összes, hamisítatlan BOLDOGSÁGA...



(20160610)