...
Meg kell értened, hogy hiányozni fogok,
emlékké leszek, mely örökké sajog,
nem lehettem kézzelfogható valóság,
engem okolni ezért óriási baromság.
Nem láthatsz többé vörös rózsát úgy,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
hagytál kidobva, elmenni sírva, remegve,
szíved süllyesztve nyomornegyedbe.
Minden fájni fog, amit adtam nevetve,
emlékét fásultan zöldbe temetve,
minden érzés, mely kimondatlan maradt,
mélyen szívedet sebzi, mely széthasadt.
Nem láthatsz naplementét és ragyogó aranyhidat,
miben nem a szemem látod s mosolygásomat,
hiába csukod szemed, elrejtve a látványt,
így is látod a sötétben ragyogó szivárványt.
Hiába férfikéz, s szív mely ezentúl érted eped,
ki ágyékod tüzeli, s vadul elkeni sminkedet,
vágy,  csók, könny, öröm, szerelemgyerek,
mindenhol, mindig, mindenben - ott leszek.
...