...
Eltűntél,
a tekercsen keresztül
még látszik egy halvány sziluett,
ujjaid elgyötört arcélednek adnak támaszt,
hogy mi járhat fejedben,
csak szíved adhat választ.
Eltűntél,
a tekercsen keresztül
még megszólít egy emlék-tekintet,
bár mosolyod már lehetne vidám, széles,
mint mindenkinek,
sorsod neked is tekervényes.
Eltűntél,
a tekercsen keresztül
érzed, útközben valami elveszett,
ellenpólusod én vagyok, tudod, mágnes,
néha taszít, néha vonz,
hiába gyógyír, hiába ágens.
Eltűntél.
...
(2017.05.31)
forrás: https://www.facebook.com/BENKE-Gal%C3%A9ria-200619670444047/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
