Olyan régóta kínozta egy gondolat, hogy napok óta nem tudott aludni. Forgolódott, számolta a bárányokat, elrágott egy macskagyökeret is, de nem jött álom a szemére. Hajnali fél három volt, kipattant az ágyából, felkapta kedvenc bakancsát, becsapta maga mögött az ajtót és a kis Mumpic rohanó léptekkel indult át öreg barátjához. Keservesen dörömbölni kezdett a kunyhó ajtaján.

- ÓZ, ÓZ ! Kérlek kelj fel, nyisd ki az ajtót, kérlek!
- Mi az, ami ennyire fontos, hogy nem várhat reggelig? - dörmögött miközben hálóruhájában ajtót nyitott
- Figyelj ÓZ! A keményítőtől tényleg kemények leszünk? - ÓZ csipás szemeit dörzsölgetve nevetni kezdett.
- Te most gúnyolódsz rajtam?! - ripakodott rá a kis Mumpic
- Ne haragudj kis barátom, nem rajtad nevettem csak a helyzet komikumán, így hajnali három táján.
- Akkor most légyszi figyelj rám! Ez most komoly. Azt olvastam, hogy sok cukortól cukrosak leszünk, akkor a sok keményítőtől kemények leszünk?
- Nem tudom. - válaszolta miközben elindultak, hogy leüljenek a karosszékekbe - A keménységnek több változata is lehet. De talán az lenne a helyes, ha feltennéd magadnak a kérdést, hogy miért is akarsz kemény lenni. Sokan vannak akik páncélt húznak testükre, lelkükre, hogy keménynek látszanak, hogy kívülről kemények legyenek. De tudod, én inkább csak azt gondolom, hogy ilyen esetben csak az érzékeny és sérülékeny részüket próbálják védeni. Nézd csak meg a természetet. Nézd meg mi történik akkor, amikor vihar és erős szél támad. Itt az erdő fái, akik öregek, és kemények, hamar eltörnek, míg a fiatal és hajlékony fák, szinte meghajolnak a természet akarata felett. A lágyság élő; a kemény már haldoklik. A lágy virág jellegű, a kemény szikla jellegű.
- De ÓZ, ez hülyeség, hiszen a szikla olyan erős, senki nincs, aki nála erősebb és keményebb lenne.
- A szikla valóban kemény, és erősnek tűnik, de tehetetlen. A lágy törékenynek tűnik, de élő. Nem feltétlenül gyengének. De tudod mit? Mondok neked mást. Nézd a patakot, nézd benne a vizet. Meg tudod markolni?
- Nem, hiszen azt senki nem tudja, mert a víz kifolyik a kezéből.
- Hát látod? Pont erről van szó. A lágy víz szépen lassan évek, évtizedek, évszázadok alatt behatol a a sziklába, a keménybe,és a legvégén el is tünteti azt. Így van ez a lelkünkkel is. Mindig törékeny, és minél kifinomultabb, annál törékenyebb. Ezért minél mélyebbre ereszkedsz önmagadban, annál lágyabbá válsz. Így hát ne aggódj.
- Ahhh, nincs kedvem hazamenni, nézd már, az ablakba besütött az első napsugár.
- Kérlek, tegyél fel vizet a fazékba teának, addig én elkészítem a reggelit.
- Lágy vizet Óz? 
- Ha tudod, majd próbáld meg keménnyel is - nevette el magát öreg barátja.