...de nem így van :)
...
Hátralévő életem,
csakis vele élhetem.
Mindezen csak mosolygok,
belém mart pár sárkányfog.
Önmagát sem ismerő,
hogy lehet ily vakmerő?
Lekötne egy életre?
Vegyek házat részletre?
Vállat rándít, ostoba.
Gyűrű kéne, most koma!
Elgyengült a vonzerőm,
volt már elég pénznyelőm.
Mit tehetek, nem tudom,
legyek talán vén kujon?
Végül magam megadom,
Istené a hatalom.
Szólít az Úr egy napon:
Nem is veled van bajom,
elviszem a párodat,
s rendezem a károdat.
Most lehetne örömöm,
talán meg is köszönöm,
mégsem tudok vigadni,
nincs kivel megosztani.
...
(2017.12.21-22)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
