...
Stoppolásnál legyen nálad,
nehogy leessen az állad,
elkísérhet égen, s földön,
derekadon tündököljön.
Puha selymes érintése,
lágyan, meleg ölelése,
vízcseppekkel oltja szomját,
nedves arcod hozzá nyomnád.
Hátad, hajad hívogatja,
szőrszálaid simogatja,
bolyhos pamut, nem egy szatén,
sírnék, ha most elveszteném.
...
(2018.01.10)
* don't panic
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://risingpoetry.blog.hu/api/trackback/id/tr1413565239
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
