...
Azon az estén utoljára láttál,
ölelve csókoltál, szívedbe zártál.
Másnapra valami megmérgezte szíved,
hamis vádakkal keserítve ízed.
Azon az estén, még érezted hiányom,
mára, bűnösként kell mindezért kiállnom,
mindazért, mi igaz volt és bennem tetszett,
minden kikukázva, mert nem is az kellett.
Azon az estén, még mosolygott a lényed,
csak arra kértél, el ne hagyjalak téged.
Nem számít a holnap, nem számít a jövő,
volt veled egy cinkos, egy titkos cselszövő.
Jobb válladról súgott, így tűnt bőlcsebbnek,
könnyebb volt elmédnek, mint hinni szívednek.
Ígérem holnapra, ez sem más, csak emlék,
azon az estén voltál, szívemben vendég.
...
(2018.01.22)
kép forrása: innen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
