...
Tavasz van,
hóangyal olvad
amorf alakban,
végérvényesen
vége a télnek,
szívek újra melegszenek,
már a mában,
a holnapnak élnek.
Mit sem ért a fagy,
a fájó gémberedés,
hogy mit gondolt az agy,
könnyes a nevetés.
Hóember feje jelzi,
amerre elgurult,
hideg gondolatoknak vége,
a szív végre megpuhult.
Szirmot bont lelkekben,
az első meleg nap sugara,
lázasan súgja, közeleg
a boldogság kék madara.
...
(2018.03.07)
kép forrása: innen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
