...
Azt kérte hagyjam el,
ő nem képes erre,
nincsen már velem jövője
se, semmilyen terve.
Egyik napról a másikra.
Na, most akkor merre?
Előre kellet volna
gondolni minderre.
Ez aztán hálás szerep
mindig erre vágytam,
otthagytam hát fogkefém
bögrém és a vágyam.
Nem tehettem mást,
így leszálltam róla,
tehettem volna inkább
egy fekete vak lóra.
Ezzel az érzéssel kelek
és napvégén fekszem,
mozdulatlan célfoton
érzelmi "holt"verseny.
Egy dolgot biztosan tudok,
hogy nem tudok semmit,
legyen ez a tanulság,
mely szemeket felnyit.
...
(2018.04.03)
kép forrása: innen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
