...
Mikor a fények kialszanak,
és minden elcsendesül,
lassan lehunyom szemem,
lelkem tehermentesül.
Leteszi az aznapi terhét,
fájdalom lepke súlyát,
csukott szememen keresztül
mindenen túl- és átlát.
Álommal ragasztva
mind a két szemem,
szemhéj képernyőn,
fut az elmúló jelen.
A fények már rég kialudtak,
ám most is megjelenik,
szeretet fehér sugara,
mely ölelve megmelegít.
Felmelegít újra,
nincs több fagyos reggel,
széles mosollyal ébresztve,
mikor a nap is felkel.
...
(2018.03.02)
kép forrása: innen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
