...
Szabadon létezünk,
korlátok nélkül,
befelé figyelve
megérkezünk végül.
Kedvünk szerint
közlekedünk
gondolatunk által,
időn és téren
szárnyalunk
a hamisságnak háttal.
Magasságokat
és mélységeket
számtalan megélve
suhanhatunk végig
az elképzelt léten.
Teremtő erőnkkel
alkothatunk játszva,
a megsemmisülés
hullámain szörfözve
rombolhatunk bátran.
Majd ha meguntuk
e sokszínű szerepet,
csendünkbe simulhatunk,
ahol vár a szeretet.
Vár az igaz valóság,
meg is halunk érte,
de valójában az lenne helyénvaló,
hogy ÉLNI merünk e érte.
...
(2018.04.17)
kép forrása: innen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
