Csapó Lajos: Útravaló

(Sz. T. T.-nek, egy induló költőnek)

Aki felhő szélén akar ülni,
Tanuljon meg jól repülni!
A sólyomnál sebesebben,
A fecskénél kecsesebben.

Aki Poklot akar lakni,
Tanuljon meg tüzet rakni!
Mintha világégés lenne
Önmaga is égjen benne.

Aki lantot kezd pengetni,
Nem árt annak megjegyezni,
Tőle bizony fecske, sólyom,
De kanördög is, - csak tanuljon!

...
Meleg szívvel 
hozzám beszél, 
szelíd szeme 
múltról mesél. 
Mesél korról, 
hol még gyerek voltam 
vagy csak pajzán gondolat, 
a jövőhöz is tanácsot ad, 
hogy forgassam tollamat. 
Szavak között pipára gyújt, 
kedvessége jobb kezet nyújt, 
nincsen benne semmi ármány, 
fehér szakáll simul állán. 
Majd csend. 
Csak az erdő neszez, 
pipa füstje nekem jelez, 
lúdbőrzik is tőle bőröm, 
rímsorait most is őrzöm. 
Köszönöm az útravalót,
minden fontos tudnivalót,
ígérem, hogy megszívlelem,
tarisznyámban dédelgetem.

Búcsúzásként nagyot nevet: Jó helyen vagy, itt a helyed. 
...

(2018.07.01-02)

* Köszönettel: Csapó Lajosnak 

kép forrása: saját